A Park » A Park illetékes hatósága

Célkitűzések

A célkitűzések

• A természeti, történelmi, tájvidéki és környezetvédelmi értékek védelme, valamint a növény- és állatvilág biogenetikai értékeinek és a park jelenlegi geomorfológiai jellemzőinek megőrzése.
• Kedvezőbb életkörülmények teremtése a park területén található hegyvidék lakosai számára.
  A tudományos kutatás és a környezetvédelmi nevelés (a természetkultúra terjesztése) elősegítése.
• A környezetvédelmi célkitűzésekkel összeegyeztethető mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és pásztortevékenység visszaállításának elősegítése azokon a területeken, ahol az elsődleges tevékenységek szerepe a legerősebb.
• A fő célkitűzés a fejlődési lehetőségek létrehozása a terület valódi forrásait jelentő természeti értékek védelmét elősegítő komoly védelmi politikán keresztül.

A Park általános jellemzői

Miért a Dolomitokban
A Bellunói Dolomitok Nemzeti Park a rendkívüli tájvidéki és természeti terület védelme céljából jött létre. Növényviláguknak köszönhetően a Vette di Feltre és a Monte Serva már a XVIII. századtól híresek. A különleges fajok és a kivételesen változatos környezet elsősorban a hely földrajzi fekvésének köszönhető. A Park a dél-keleti Alpok hegynyúlványain, nehezen elérhető területen található, amely egy része a negyedkort követő azon hideg időszakok (fagykorszakok) során szabadult fel a jég alól, amelyek közül az utolsó megközelítőleg 10.000-12.000 évvel ezelőtt ért véget.
A Park területén sokféle környezetet és kultúrát fedezhetünk fel. A Valle del Piave (Feltrino és Bellunese vidéke) területén elszórt népcsoportok vitathatatlanul eltérnek a teljesen más időjárási és geológiai tulajdonságokkal rendelkező hegynyúlványokon fekvő Agordo vagy Val di Zombo lakosaitól.
A legtöbb természeti érdekességet a legmagasabb pontok, a fennsíkok és a gleccserek által kialakított hasadékok jelentik, de nem hiányoznak a kiemelkedő fontosságú helyek a völgyek mélyén és a leglátogatottabb helyeken sem. A változatos környezet és tájkép a környék legszembetűnőbb jellegzetessége, amely a nyári időszakban, virágzás idején értékelhető leginkább.

A Feltrinei Alpok
A legnyugatibb részét, pontosabban a Vette vidékét füves hegycsúcsok (melyek közül a legismertebb a 2.335 m magas Monte Pavione piramis), omladékos hegyoldalak, gleccserhasadékok és karsztmedencék jellemzik.
Innen a dombos területre (Croce d'aune, Col dei Mich, Val di San Martin) az erősen lejtő hegyoldalakon meredek, de igen érdekes, az Elő-Alpok szikár tájaira erősen emlékeztető ösvények vezetnek. A Cimonega-i alcsoport magán viseli a Dolomitok jellemzőit, legmagasabb pontja pedig a Sass de Mura (2.550 m). Ide a mély Valle di Canzoi-ból lehet feljutni, ahonnan a Feltrinei Alpok legkeletibb részén található Erera-Brendol és Pieni Eterni fennsíkra is vezet út. A Pizzocco és Agnelezze alcsoportokban a Dolomitok és az Elő-Alpok jellemzői váltják egymást csodálatra méltó módon.

Monti del Sole
A Monti del Sole (a Mis és a Cordevole oldalon is) a Park vadregényes szíve; pompás és szinte megközelíthetetlen szentély ez, ahol a természet erői szinte elutasítják az emberi tevékenységet. Alacsonyabb részein szűk hegyszorosokkal, omladékos patakokkal, vízesésekkel, meredek helygerincekkel, sziklaszirtekkel és erdővel borított lejtőkkel találkozunk, amelyek együttesen rendkívül szuggesztív, az Alpok keletibb tájaira emlékeztető tájképet alkotnak.

A keleti rész
A bellunói hegyoldalon impozáns dolomitikus hegyoldalak (mint a Burel della Schiara-i) és füves hegycsúcsok (Monte Serva) váltják egymást. A környék rendkívül értékes részei még a Cajada medence csodálatosan szép erdeje és a talvénai csoport füves, sziklás, gleccserek által formált teraszai. A belső Dolomitokra jellemzőek még a Maé vadpatak (Val Pramper és Val de Grisol) jobb partját övező friss hegyoldalak, amelyek jelentősen eltérnek a Piave völgyében, a Ponte nelle Alpi és Longarone között felfelé haladva látható száraz és meredek hegyoldalaktól.
A Park területén két mesterséges tó található: a Lago del Mis és a Lago de La Stua Val Canzoiban.